Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Vendégek!
A magyar V4 Elnökség átvételének kezdete egybeesik a G20 német elnökségének csúcstalálkozójával. Erőltetett párhuzamok keresése nélkül is egy figyelemre méltó azonosság már az elején kimutatható, ez pedig maga a mottó/logó. G20 Németország: Egy összekapcsolódó világot kialakítani ("Eine vernetzte Welt gestalten"). V4 Magyarország: a V4 összeköt (V4 connects).
Mit akar a magyar Elnökség összekötni?
Először is a múltunkat a jövőnkkel. 1335-ben Károly Róbert magyar király meghívására János cseh és Kázmér lengyel király kötöttek jelentős megállapodást a földi paradicsomnak nevezett Visegrádon. Éppen a szabad és szabályozott kereskedelem melletti és a protekcionizmus elleni harc jegyében – itt egy újabb párhuzam a G20 napirenddel. És azért, mert egyenrangú tagjai akartak lenni az európai kereskedelemnek. Hozzátehetjük, hogy már akkor kellő rugalmassággal kiegészítették a visegrádi formátumot, a „V+” Wittelsbach Henrik bajor (XIV. Henrik) és Rudolf szász (I. Rudolf) herceg személyében testesült meg.
Ezt követően évszázadokon át császárok, szultánok, királyok, cárok megakadályozták, hogy a térség önállóan tölthesse be szerepét Európában. Az 1989-90-es nagy európai fordulat nyomán indult Visegrád reneszánsza. Országaink és népeink között megújult, és fokozatosan kiépült, mélyült az a regionális együttműködés, ami egyre ismertebb és elismertebb Európában és világon.
A múlt és a jövő közti kapcsolat – connection – különösen aktuális ma is. Pár napja vettünk búcsút Helmut Kohl kancellártól. Ő nem csak a németek kancellárja, hanem az európai egyesítés és a népek egymásra találásának (Zusammenführen) kancellárja is volt. Vallotta, hogy Közép-Európa nélkül az EU csak torzó maradhat. Mind a berlini fal leomlása előtt, mind az azt követő években rendkívüli intenzitással működött együtt a visegrádiakkal, mert hitte, az európai népek egymásra találásának Németország és Közép-Európa a kulcsa. Ezt azért is fontos felidézni, mert a kancellárra emlékező kommentárok, cikkek közül csupán egy volt, amelyik érdemben idézte föl a magyarok, lengyelek, csehek és szlovákok szerepét a berlini fal leomlásában, Európa egyesítésében. Tegyük hozzá, pozitívan gondolkodva, Németországban legalább egy újságíró ezt megtette. Amikor az Európai Parlament épületében, a gyászszertartás előtt a kivetítőkön sok tucat fénykép idézte vissza Helmut Kohl életét és munkásságát, a visegrádi régióból egy emlék sem villant fel, sem a Szolidaritásról, sem a magyar határ megnyitásáról, sem Vaclav Havelről.
Másodszor, ledolgozva a történelmi lemaradást, össze kell kapcsolnunk a régiónkat, ezt szolgálják a közlekedési és energetikai infrastruktúra projektek, és ezt szolgálja az intenzív digitális agendánk.
Harmadszor össze próbáljuk kapcsolni az EU nyugati felét a keleti és a balkáni szomszédokkal, de az új szomszédsággal is, amit bizonyít az első V4+ csúcs az egyiptomi elnökkel.
Leginkább pedig hozzá kívánunk járulni az európai népek, az EU tagállamok összekapcsolásához egy olyan időszakban, amikor az összetartozás érzése gyengül, amikor a politikai szótárban a fenyegetés, esetenként a nyílt zsarolás is helyet kap.
Nevezzük nyugodtan nevén a gyereket, és mondjuk ki, vannak olyan nézetek, miszerint nekünk, „visegrádiaknak” az EU hol egy szupermarket, hol egy pénzautomata. Pénzautomata egy szupermarketben? Éppen az ellenkezője az igaz.
A visegrádiak a közös szabályokat nem szelektíven alkalmazzák. Mindig betartották azokat, legyen szó a költségvetési szabályokról, Schengenről, vagy Dublinról. Nem próbáltunk differenciálni a négy alapszabadság között, nem állítottunk fel közöttük hierarchikus sorrendet. A jövőnket nem a többi tagállam adófizetőinek a számlájára tervezzük. Tiszteljük és érvényesítjük a jogok és kötelezettségek egyensúlyát, legyen szó Schengen és a belső piac védelméről, a felelős gazdálkodásról, a strukturális reformokról vagy a kohéziós politikáról. Utóbbi kapcsán talán érdemes felidézni, hogy ezt a politikát a 80-as évek közepén hozták létre, egy olyan időszakban, amikor mi még – nem önkéntes alapon – a Varsói Szerződés és a KGST tagjai voltunk.
Az összekapcsolás (connection) legjobb és leghatékonyabb formája a dialógus. Szükség van párbeszédre, különösen akkor, ha ki nem hordott problémákkal szembesülünk. Miközben a legtöbb európai sorskérdésben – pl. biztonság, versenyképesség – a V4 kiválóan helytáll, teljesít, vele szemben a migráció zavaros fogalmainak keretein belül alkalmanként heves kampány zajlik. Álláspontunk a válság kitörése óta következetes, mégis igen nehezen tud a felszínre jutni. Ezért álljon itt három „nem-visegrádi”-tól származó idézet:
1/ „Az alapprobléma az, hogy az egész elosztás úgy, ahogy azt a Bizottság eredetileg javasolta, nem tudott működni…Az egész politikát újra meg kell vitatni.” (Gerald Knaus, az ESI, azaz az Európai Stabilitási Kezdeményezés elnöke)
2/ „De minél nagyvonalúbbak mutatkoznak, annál jobban el fog terjedni ennek híre, ami másrészt egyre több embert motivál majd, hogy elhagyja Afrikát. Sajnos meg kell nehezíteni az Afrikából érkező embereknek, hogy az eddigi Európába vezető tranzitútvonalakat használják.” (Bill Gates a Welt am Sonntag című lapnak)
3/ „80%-a a migrációs problematikának, amelyet itt az olasz miniszterelnök úr leír, a gazdasági migránsokra vonatkozik. Kollektívan kell megszerveznünk magunkat, de nem szabad mindent összekeverni egymással, mert nem az elveink vagy az értékeink betartásáról van szó, hanem valami másról. Ezt a két realitást nem szabad összekevernünk. Máskülönben ezt azt jelentené, hogy minden kezelhetetlenné válik.” (Emmanuel Macron sajtótájékoztatója Berlinben)
A V4 összeköt (connects), tehát ahhoz is hozzá próbál segíteni, hogy a legnehezebb kérdéseket is megbeszéljük, és magunkat kollektívan megszervezzük. Meg kell védenünk az Uniónkat és a polgárainkat, miközben annyi embernek nyújtunk segítséget, amennyinek csak lehetséges. De a segítségünket kell exportálni, és nem az európai földön megoldhatatlan problémákat importálni.
Az összekapcsolás (connection) alapvető építőkockája a dialógus. Ez különösen fontos, egyértelműen és Európai szinten jelentős a V4 és Németország között. Az elnökségi program az EU partnerek tekintetében első helyen nevesíti a következő V4-Németország csúcstalálkozót. Bízunk abban, hogy erre a parlamenti választásokat követően mielőbb sor kerülhet. A néhány napja lezajlott V4-Benelux, és a V4-Franciaország csúcs is bizonyította, a dialógus a legjobb módszer a közös problémák kezelésére.
A visegrádi csoport felelős, megbízható európai partner. Határőreink munkájának köszönhetően a német polgárok nyugodtan alhatnak. A gazdaságaink közötti összefonódás olyan erős, hogy a V4 egyértelműen a német gazdaság elsőszámú partnere. Együtt képezik az EU új növekedési motorját, együtt járulnak hozzá az EU versenyképességének növeléséhez, együtt biztosítják a teljes foglalkoztatottság víziójának megvalósíthatóságát. A túlzottan statisztikus megközelítés kockázatait nem alábecsülve álljon itt néhány számadat. A német-V4 áruforgalom értéke 2016-ban 257 milliárd € volt, amivel a V4 toronymagasan Németország messze legfontosabb kereskedelmi partnere. Részarányunk a német exportban 10,65%, ez a szám Kína esetében 6,3%, Franciaország esetében 8,4%. A német importban a V4 aránya 13,44 %, Kína esetében 9,8%, Franciaország esetében 6,9 %. Engedjék meg, hogy még egy összehasonlítással éljek a G20-ra való tekintettel. Ha a V4-ek GDP-jét vesszük figyelembe, akkor tulajdonképpen a G20-ak között lehetnénk. Ha ugyanezt megtennénk a V4 exportját nézve, akkor a Visegrádi csoport a G7-ben is benne lehetne.
Sokan vallják, hogy a brit referendum után, a francia és a német választásokat követően egy új helyzet jött létre, fog létre jönni az EU-ban, és – tekintettel a soron következő Európai Parlamenti választásokra - a nagy döntések meghozatalának ideje az előttünk álló 10-12 hónapra esik, amely egybe esik a magyar V4 elnökséggel. Ennek szellemében hívjuk meg a német barátainkat, partnereinket az együttműködés, a párbeszéd mélyítésére, bővítésére.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket!
Berlin, 2017, július 10.
